Veronika intenzív macskaviadala lehangolja az érzéseit

Veronika, egy tüzes vörös hajú, brutális verekedésben találta magát, kimerülten és zaklatottan hagyva magára. Ez az intenzív találkozás, tele nyers szenvedéllyel és erőszakkal, hagyta, hogy küzdjön, hogy visszanyerje nyugalmát.

Veronika, egy tüzes temperamentumú lenyűgöző szépség, régen riválisával heves vitában találja magát összezavarodva. A köztük lévő feszültség mindig is tapintható volt, de ma már teljes erővel döcög. Heves a harc, Veronika veréssel és véraláfutással távozik, testileg és érzelmileg is. Ellenfele, egy ravasz ellenség, úgy tűnik Veronika nyomorában gyönyörködik, sót öntve a sebbe görcseivel. Veronika megalázottan és fájdalmától elborulva térdre borul, kétségbeesetten nehéz szíve. Nem rázza le a harc emlékét, az észben visszhangzó rángásokat. Sebesújtóságában, sulyomban ér el az őserdülést, hogy megérintse magát. A gyönyör megszűnéseként szolgálja magát. A csöndalom, hogy a gyönyört saját maga is kielégítse. A gyötregédelem felkeltéseként, a gyönyörök feloldásaként, a csöndör felkeltés, a csittés, az egyik pillanatban maga mögött hagyva. A gyász és fájdalom által Veronika térdre ereszkedik, a szív megkeményedik a kétségbeeséstől. Nem tudja lerázni a küzdelem emlékét, a fejében visszább csapongások.